Ma feszültséggel telve indultam Esztergomból. Rosszul is aludtam, de nem a kemping szomszédságában zajló koncert miatt. Az Alvin és a Mókust eddig nem ismertem, hát most meg lett. Tetszett, bár nekem egy kicsit sokat káromkodtak, ebből is látszik, hogy öregszem... Egyszerűen, nagyon hétköznapi…

Ma parádé volt. Már egy párszor végigeveztem a Dunakanyart, de soha nem felfelé. Hogy az egyik legszebb csücske kishazánknak, azt nem kell részletezni. Lefelé robog az ember, felfelé észrevesz egy csomó, addig nem látott részletet. Már ha van hozzá elégenergiája: kis túlzással, itt annyit kell két…

Ahogy a rocklegendák mondják, én is elhagytam a várost.... amivel persze nincs semmi baj (mármint a várossal), de néha óhatatlanul ki kell lépnünk a hétköznapokból, hogy némi távolságból láthassunk a dolgainkra és önmagunkra. Ehhez nem árt egy kis környezetváltozás, nahát a víznél kevés…

http://www.karizmatikus.hu/noha/olvasnivalo/5067-szekely-janos-puespoek-ferenc-paparol.html

Nem kellett több hozzá, csak egy kicsit magasabb vízállás és máris ilyen, vadvízihez hasonlító körülmények kerekedtek, egészen közel a fővároshoz. Érd-Nagytétény környékén jártunk!