Ahogy a rocklegendák mondják, én is elhagytam a várost.... amivel persze nincs semmi baj (mármint a várossal), de néha óhatatlanul ki kell lépnünk a hétköznapokból, hogy némi távolságból láthassunk a dolgainkra és önmagunkra. Ehhez nem árt egy kis környezetváltozás, nahát a víznél kevés alkalmasabbat találni!

Ezen a szakaszon  a Duna, pontosabban a Szentendrei kiság a legszebb arcát mutatja. Ráadásul kényelmes is: lehet találni vendéglőket, büféket, visszasírom még ezt a kiszolgálást a későbbiekben!

Ez a nap a ráhangolódásé volt: átállni a szokásos hétköznapok tempójáról a hullámok, a folyó ritmusára, elkezdeni meghallani a saját gondolatainkat. Szép nap volt, valahogy az ötlött fel bennem, hogy tégy engem a békéd eszközévé. Ebben van talán a legnagyobb szükségem most munícióra. Ezen a csapáson megyünk tovább!

(Elnézést az esetleges elütésekért, igen aprók a szövegszerkesztő betűi a telefonon. A szemüvegemért pedig végképp semmi kedvem nem volt visszamenni a sátorba!)