Tanulva az elmúlt évekből, csak nekiindultam a Szent Jakab Útnak. Persze, terveztem. A táborhelyekre azért odatelefonáltam. Miután 2017-ből már megvoltak a tapasztalatok, ezt azért nem nevezném nagy szervezésnek. De egyébként semmi. Van egy terv, eljutni Lébénybe, a Jakab templomhoz és vissza. De úgy sikerül (vagy nem), ahogy az Égiek akarják. Nincs más terv, nem volt felkészülés, nem voltak teleírt papírok. Nincs időjárásjelentés. Ugyanis azt vettem észre, hogy - nem tudok kibújni a bőrömből - már ezt is sportként, projektként fogtam fel. Pedig ez zarándoklat.

Jelentem, az első napon sikerült mindezt megvalósítani. Lődörögtem felfelé, nézelődtem, szemlélődtem, misét hallgattam a vízen.

Most a Szentendrei-sziget felső spiccén táborozom, kb. egymilliárd szúnyog társaságában, és minden jó.