Zarándoklat 1: ma elindultam, és hirtelen csend lett. Tulajdonképpen törvényszerű, Esztergom a Dunakanyar felső vége, és a népszerű helyeket ráadásul szombat-vasárnap jártam. Akkor a sok színes, ilyen-olyan hajónak örültem, ahogy húztak felfelé. (És már a SUP is elterjedt a Dunán, újabb eszköz, amivel a vizet lehet járni!) Most pedig a csendnek, hogy tökegyedül vagyok. Jó lenne ezeket az egyensúlyokat elkapni a hétköznapokon is.

Zarándoklat 2: aztán észrevettem, hogy meg fogok csúszni az ebéddel. A vízen ez nem olyan egyszerű, mint pl. biciklivel, hogy majd eszem a következő faluban. Ha nincs kaja, akkor nincs. (Kivétel a Dunakanyar). A hely, ahol eddig ettem, már csak elvitelre van nyitva, abban maradtunk, egyre ott vagyok, kettőkor indulnak egy rendezvényre, főzni. 15 km hajtás következett, így is csak kettőre értem oda. Telefonáltam, hogy lemondjam az egészet, erre a főnök kocsiba ült, odajött, és megetetett... Köszönöm, Kálmán!

Zarándoklat 3: tegnap hallott gondolat: hogy állsz Jézussal? Csak egy képed van Róla, vagy személyes kapcsolatod? Jó-rossz képet sokkal egyszerűbb kialakítani, mint személyes kapcsolatot. (Mint mindenki mással is.)