Anna nővér tulajdonképpen még főiskolai ismeretség. Amikor felmerült, hogy az 1Úton Zarándoknap vízi szakaszán részt szeretnék venni, és útitársakat kerestem, meséltem az ötletemről Kakuk Andinak, akinél a tanítási gyakorlatomat végeztem. Rögtön javasolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot Anna nővérrel, a Vakok Batthyány László Otthonában biztosan lesznek jelentkezők.

Nosza, felhívtam Anna nővért, bár tartottam egy kicsit attól, hogyan fogja fogadni az ötletet, hogy látássérült fiatalokkal evezni mennénk. Megbeszéltünk egy találkozót, az első megdöbbenés akkor ért, amikor az Otthonba értem. Egyszerűen az jött le az egészről, hogy itt valami nagyon professzionális szinten menedzselt (szándékosan használtam az utóbbi kifejezéseket) dologról van szó. És egyszersmind nagy hittel is, mert az is egyértelmű volt, hogy valaki, vagy valakik erre már nagyon régen rátették a teljes életüket. Nem magukért, a rájuk bízottakért.

A megbeszélés rövid volt, célratörő, de nagyon szeretetteljes. Húsz perc alatt túl voltunk a kölcsönös bemutatkozáson, a legapróbb praktikus részleteken, és a lelki vonatkozásokon is. (Mégiscsak zarándokútra indultunk volna.) Az evezés el volt intézve. És már értettem, hogy ez az egész kis birodalom, amit negyven éve, egy - a politikai helyzet okán - titokban fogadalmat tett szerzetesnővér egy szenespincéből indított, hogyan jöhetett létre. Úgy, hogy Anna nővér a hivatásán túl is egy rendkívül nagy formátumú ember volt. Ha nem szerzetes nővér lett volna belőle, ha az életét nem a - gyakran halmozottan - hátrányos helyzetű, sérült gyermekeknek szenteli, akkor valamelyik nagyvállalat élén állt volna.

És még egy emlék nagyon kikívánkozik belőlem. Ahogy ültünk az asztal mellett, észrevettem, hogy a makulátlanul tiszta, ropogósra vasalt öltözéke, hogy is mondjam, a tökéletes tisztasága mellett egy picit mégiscsak viseletes. Biztosan megtehette volna, hogy új öltözéke legyen, akár több is.

Anna nővér, hitem szerint ma hazaérkezett.

Azóta kétszer tudtuk a vízi zarándoklatot megjárni a Fiúkkal. Idén hosszas gondolkodás után, nem mertük bevállalni, mert bár a nyár folyamán nem volt annyira előtérben a járványhelyzet, de a vége felé megint emelkedésnek indultak a számok. Őszintén bízom benne, hogy az idei zarándoklatra már rendeződik a helyzet, és mehetünk.

Anna nővér is velünk jön.