Meglehetősen vizes a család, ha szabad így fogalmaznom. Legjobb tudomásom szerint az egész apai nagyapámmal, dr. Sághy Kálmánnal kezdődött, aki civil foglalkozásait tekintve pék volt, továbbá az állam- és jogtudományok doktora. Aztán a viharos XX. században a kettő közül mindig azt űzte, amelyikre nagyobb lehetőség mutatkozott.
A sztori nagyrészt a Margit-szigethez kötődik. 1911-ben (jó messziről indítunk!) itt vetette meg a lábát - más klubok mellett - a legendás Hungária Evezős Egylet. 1927-re, Münnich Aladár tervei alapján megépült az evezős ház, romos állapotban még ma is áll (legutolsó neve Európa Ház volt, alaposan átalakítva, vendéglátó helyként működött). Nem tudható, nagyapám mikor kezdett evezni, minden esetre a nagy széria 1929-ben indult egy országos bajnoki címmel nyolcasban, amit aztán 30-ban és 32-ben hasonló eredmények követtek. 1931-ben sem maradt bajnokság nélkül,csak akkor kormányos négyesben nyertek. A pályafutására a koronát az 1932-es európa-bajnoki ezüstéremmel tette fel, Belgrádban (nyolcas, idejük 6:15:8 volt). A családi legendárium szerint lehetett volna arany is, de a jugoszláv egységben helyet foglalt egy szerb királyi sarj, és a futam előtt barátilag közölték a magyar versenyzőkkel, hogy nem lenne egészséges megnyerni a versenyt. Mindezt alátámasztja korabeli sport sajtó is, irreális futamként említve a versenyt, ahol a jugoszláv nyolcas folyton keresztbe ment a magyar pályáján.
Nagyapám aztán valószínűleg felhagyott a versenysporttal, ugyanis megnősült. Nagyanyám a BBTE eredményes teniszezője volt, a mai Széll Kálmán tér helyén lévő sportpályán püfölte a labdát. 1934-ben aztán megszületett apám, aki ugyanott folytatta az evezést, mint nagyapám, csak a Hungária házat már Vörös Meteornak hívták... Mi még voltunk benne az átalakítás előtt, a nyolcvanas évek közepén, és mindent úgy találtunk, ahogy a régi sztorikban hallottuk: a ledeszkázott tanmedencét a hajóállások között és így tovább.
A sort aztán a bátyámmal folytattuk, a kettővel lejjebb lévő Sirály csónakházban. Úgy látszik, akkoriban menő építészek tervezték ezeket a létesítményeket, a Sirály Evezős Egylet 1936-ban Ligeti Pállal és Révész Györggyel dolgoztatott. A neve mindvégig megmaradt Sirálynak, de mi már az Építőkben kajakoztunk. Utánpótlás egyesület volt, nagy rakás kölyökkel, óriási nyüzsgéssel és korlátozott lehetőségekkel. Ezekből próbálta kihozni a maximumot Koléder Vili bácsi, a vezető edző, aztán a nagy kenusok edzője, Feövenyessy Attila (Trilla bá), és persze a kajakos edző, serdülő korom meghatározó alakja, Csathó Józsi (Kacsa, ex Újpesti Dózsa). Emlékeim szerint, kicsit később csatlakozott Bíró Gábor a kis kenusok edzőjeként és itt kezdett Almási Nándor is a kis kajakosokkal.
A következő generáció a fiam, ő Spartacusban nálam jóval eredményesebben kenuzott, négyszeres korosztályos bajnokként hagyta abba. De az már a Lágymányos, Dávid Géza bácsival, egy másik legenda a Dunán...
