Emlékszem, az első vízreszállás mindig mekkora ünnep volt: végre túl vagyunk a soha véget érni nem akaró téli alapozásnak, tejeszacskót húztunk a lapátra, én lötyögtünk egy szigetkört. A tejeszacskó persze már a múlté, elegáns neoprén zsákot használok, de száraz ruhám még nincs, így télen nemigen evezek. (Persze, ez csak kifogás, nem vagyok még elég kemény hozzá, de egyszer majd talán…)

A mai tavaszban azonban azonban én is kimerészkedtem, és az ünnepi hangulatot semmi nem tudta elrontani. Ezúttal - sem - szigetkör, hanem a Balaton, és ahogy leértem a szertetett akali horgászkikötőbe, hát a vasúton túlról kellett a hajót és a magashegyi expedíciókkal vetekedő cuccot a vízhez gürcölni, mert az egész terület átépítés alatt áll. Nagyon szépen csinálják, szerethető lesz, a korrekt munkavégzést az is igazolja, hogy egy részletes tájékoztató tábla van kirakva a majdani végeredményről. És amikor elkezdtem böngészni, el is homályosodott a szemem, amikor a következő jelöléshez értem: Víziturisztikai beszállópont a mólónál! A sólyánmál eddig is barátságosan elfértünk a horgászokkal, de hogy ezúttal ránk is gondoltak, hát nagy kalaplengetés!