Ez az arisztokratikus szóösszetétel szerepel diagnózisként egy hosszabb folyamat után kapott szakvéleményen. A pórias hétköznapokban ez lehengerlő csontkinövéseket jelent a sarkamon, a hozzájuk csatlakozó (pontosabban: azokat előidéző), most már lényegében folyamatos gyulladással, és elegáns, bár némileg valóban öreguras sántikálással. Jelen állapot szerint műtét vár rám, ami nem gondolom, hogy többet jelentene egy sebész számára rutin ujjgyakorlatnál, de nyilván elgondolkodtatja az embert, aki a kérdéses sarok rosszabbik végén található.

Ha másról nem, hát arról, hogy leállás várható, aztán a felépülés folyamán valószínűleg megismerek egy másik dimenziót, egy sokkal lassabbat, emberi számítás szerint bottal zsonglőrködve.

Hogy mi okozta mindezt, az a tipikus tyúk volt-e előbb, vagy tojás dilemma. A csípőm nem annyira szimmetrikus, mármost az ebből adódó aránytalan terhelés ugyanúgy lehet oka, mint következménye a sarok-dolognak. És így visszaemlékezve, volt az elmúlt években zarándoklat (sőt, majdnem teljes szezon is), amit kihagytam a derékfájdalmam miatt. Aztán idén is fájt, de ezúttal erőltettem az evezést, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a sántikálásban megfáradt csípőt tök jól kimozgatja az evezés. És itt megint előkerül az alap probléma: ha igazi zarándok lennék, elindultam volna derékfájással is. És az igazi zarándokok általában meg is érkeznek, legyen bármi bajuk. Már nem csak a hitem mondatja ezt velem, hanem a tapasztalat is....

Mindegy, ez már a múlt, jelen pillanatban a feladat EZEN az úton végig menni, immár valóban zarándok módjára!

(Kép forrása: wikipedia.org)