Hajó: az értelmező szótár szerint manapság főleg gépi erővel hajtott, nagyobb vízi közlekedési eszköz. Meg a varrógépben az a csónak alakú alkatrész, amely mozgásával az alsó fonalat a felső fonál hurokján (sic!) átviszi, s az öltést letűzi. Aztán a templom épületének belsejét tagoló, a bejárattól a szentélyig, ill. a szemközti falig tartó, hosszirányú v. az erre merőlegesen fekvő keresztirányú téregységek egyike.

És még vannak persze átvitt értelmei is.

Esetemben hasonlóképpen. Emlékszem, annak idején mindig kikértük magunknak, ha lecsónakozták a kajakjainkat. Kérem tisztelettel, ezek hajók, mégpedig versenyhajók. Ez így is volt rendjén, de ezt a logikát követve manapság már nem lehetek ennyire önérzetes. Mert bár alkalomadtán versenyezgetek is a hajómmal, de már régen nem versenyhajóról beszélünk. Jó öreg tengeri kajak, Esztergomban vettem egy sporttárstól, aki a gyerekeinek szánta, de ők nem igazán éreztek rá a dolog ízére. (A szülők profi tengeri kajakjai ott állomásoztak a garázsban.) Az előző tulaj meg, akinél vélhetően az első nagyjából tíz évét töltötte, egy nyugdíjas tanárember volt. Valami fészer-féleségben tárolhatta, ami alól pont az orrából és a farából úgy öt-öt centi kilóghatott, azt kiszívta a nap, egyféle békebeli jelleget kölcsönözve ezzel az alkalmatosságnak.

Gyártmányát tekintve svéd, állítólag elpusztíthatatlan polietilén anyagból készítve, minden esetre nehéz, mint a só. És rövid is, de így is véleményes, hogy belekötnek-e egy közúti ellenőrzés alkalmával, még mindig szabályellenesen túllóg a rövid személyautón. És van már rajta pár karcolás, bodicsek, aminek története van, nyilván ha null kilométeres kora óta használnám, mindnek lenne. Összességében, kezd hozzám nőni, bár nincs még egy éve, hogy együtt csavargunk.

Nem is annyira átvitt értelemben pedig a csónak, a hajó átkelő eszköz. Valahogy azt várom tőle, hogy kiemeljen a hétköznapokból. Nem azért, mert a hétköznapok rosszak lennének, vagy unalmasak, egyhangúak. Csak egyszerűen egy dimenzióját képviselik az életnek és néha nem árt egy kicsit megállni, átevezni a túlpartra, elidőzni ott és nézegetni azt, amit magunk előtt látunk. Kissé újra fésülni a sorrendeket, újra tudatosítani az értékeket, rácsodálkozni arra, amit belülről esetleg nem vettünk észre. És aztán visszatérni, talán nyugodtabban, mindenképpen összerendezettebben és persze lesülve…

Erre készülök a hónap második felében.