Régen mindig március elején szálltunk vízre. Emlékszem, olyankor már mindig "viszketett az ember feneke". Hát hogy ne viszketett volna, a téli edzések ugyanis rendre tanmedencével (majd egyszer írok e kevéssé humánus edzésmódszerről mindazoknak, akik nem ismerik), futással, úszással és erősítéssel teltek. Amiket nyilván nem lehet az evezéssel egy lapon említeni! Szóval az Ünnepek utáni időszak még acélos téli reménytelenségben telt, nagyjából ekkortájt jártunk az alapozás közepénél.

Idén viszont minden másként történt. Vén fejjel már persze a téli alapozás sem úgy néz ki, mint az ifjú titánoknál. Alkalmasint egy az egyben el is marad. Különös öröm tehát, ha jön egy olyan tavasz-a-télben pár nap, mint most Vízkeresztkor. Ilyenkor még a magamfajta puhányok sem sokat gondolkodnak: föl a kocsi tetejére a csomagtartó és irány a víz! Mondjuk, furán mutattam az M0 -on a sok, síléccel felszerelt kocsi között...

Szóval, igen élvezeteset eveztem szombaton, aztán mindjárt rá is dupláztam vasárnap! Ha már egyszer felcihelődtem...

Soha rosszabb szezonkezdést!