Ez egy alapvetően gyakorlatias, úgy is mondhatnám, földhöz ragadt téma lesz. De egy jó zarándoklathoz (bármilyen zarándoklathoz) eszköz is szükségeltetik, ami lehet túrabakancs, kerékpár, bármi. Jelen esetben egy öreg kajak. És teljesen jogosan, mindenhol részletesen kitérnek a felszerelésekre: mire lehet számítani pl. egy gyalogos zarándoklaton, milyen lábbeli javasolt hozzá, hogyan készüljünk fel nem csak lelkileg, de testileg és hardware tekintetében is.

Mármost, az öreg lavór nem csak eklektikusan napszítta, illetve megszámolhatatlan karcolással, bodicsekkel büszkélkedhet, de már a közös életünk elején egyértelműen látszott: a zsinórok is még az eredetiek (értsd: alig az ezredforduló utániak). Persze tudtam, hogy ki kellene cserélni őket, nehezen is járt a kormány, csálén is állt, de mindig úgy voltam vele, hogy majd a jövő héten. Miután alig maradt tíz napom az indulásig, mostanában már komolyan elkezdett foglalkoztatni a téma: így mégsem vághatok neki vele. Míg aztán a hétvégén, a Kettős-Körösön megoldódott a motivációs probléma, amikor a kormány zsinór hangos csattanással megadta magát az enyészetnek, és hosszú szolgálatát bevégzettnek nyilvánította. Még szerencse, hogy egy ilyen nyugodt vízen, ahol aztán tényleg kényelmesen el lehet lenni kormány nélkül is.

Így hát munkába vettem az öreg jószágot. A projekt szofisztikáltabb része, a kormány már készen van, el is csodálkoztam rajta, milyen elmés kis szerkezet. A képen látható segédeszközök pedig nem csak dekorációs célokat szolgálnak, igenis a sör szükséges volt hozzá, hogy rájöjjek: egy szűk kis lyukon a pipaszurkáló a megfelelő célszerszám a zsinór áttuszkolására. Azóta furcsa kontrasztban tobzódik a kopott hajótest és friss zsinórzat...

Remélhetőleg a vízen is be fog válni!