94 éves korában elhunyt Jálics Ferenc SJ
(forrás: magyarkurir.hu; kép: jezsuita.hu)
vízi zarándoklat
Nyilatkozat
(forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Facebook oldala)
Anna nővér hazaérkezett
Anna nővér tulajdonképpen még főiskolai ismeretség. Amikor felmerült, hogy az 1Úton Zarándoknap vízi szakaszán részt szeretnék venni, és útitársakat kerestem, meséltem az ötletemről Kakuk Andinak, akinél a tanítási gyakorlatomat végeztem. Rögtön javasolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot Anna nővérrel, a Vakok Batthyány László Otthonában biztosan lesznek jelentkezők.
Nosza, felhívtam Anna nővért, bár tartottam egy kicsit attól, hogyan fogja fogadni az ötletet, hogy látássérült fiatalokkal evezni mennénk. Megbeszéltünk egy találkozót, az első megdöbbenés akkor ért, amikor az Otthonba értem. Egyszerűen az jött le az egészről, hogy itt valami nagyon professzionális szinten menedzselt (szándékosan használtam az utóbbi kifejezéseket) dologról van szó. És egyszersmind nagy hittel is, mert az is egyértelmű volt, hogy valaki, vagy valakik erre már nagyon régen rátették a teljes életüket. Nem magukért, a rájuk bízottakért.
A megbeszélés rövid volt, célratörő, de nagyon szeretetteljes. Húsz perc alatt túl voltunk a kölcsönös bemutatkozáson, a legapróbb praktikus részleteken, és a lelki vonatkozásokon is. (Mégiscsak zarándokútra indultunk volna.) Az evezés el volt intézve. És már értettem, hogy ez az egész kis birodalom, amit negyven éve, egy - a politikai helyzet okán - titokban fogadalmat tett szerzetesnővér egy szenespincéből indított, hogyan jöhetett létre. Úgy, hogy Anna nővér a hivatásán túl is egy rendkívül nagy formátumú ember volt. Ha nem szerzetes nővér lett volna belőle, ha az életét nem a - gyakran halmozottan - hátrányos helyzetű, sérült gyermekeknek szenteli, akkor valamelyik nagyvállalat élén állt volna.
És még egy emlék nagyon kikívánkozik belőlem. Ahogy ültünk az asztal mellett, észrevettem, hogy a makulátlanul tiszta, ropogósra vasalt öltözéke, hogy is mondjam, a tökéletes tisztasága mellett egy picit mégiscsak viseletes. Biztosan megtehette volna, hogy új öltözéke legyen, akár több is.
Anna nővér, hitem szerint ma hazaérkezett.
Azóta kétszer tudtuk a vízi zarándoklatot megjárni a Fiúkkal. Idén hosszas gondolkodás után, nem mertük bevállalni, mert bár a nyár folyamán nem volt annyira előtérben a járványhelyzet, de a vége felé megint emelkedésnek indultak a számok. Őszintén bízom benne, hogy az idei zarándoklatra már rendeződik a helyzet, és mehetünk.
Anna nővér is velünk jön.
Emberszerető Istenünk, dicsőség néked!
Kocsis Fülöp érsek-metropolita megszentelte a Dunát
Forrás: Magyar Kurír
Idén is 1Úton!
Idén is nekivágunk az 1Úton Nemzetközi Zarándoknapnak, a dolgok jelen állása szerint a kemény maggal, a két Tamással, Dáviddal és Zolival. A járványhelyzet okán kissé egyszerűsíteni kényszerültünk a logisztikán, így - a Mária Út engedélyével - nem a hagyományos Karva - Esztergom szakaszt fogjuk járni, hanem Pilismarótról indulunk, a cél pedig Dunabogdány.
Hozzánk saját hajóval és -szállítással lehet még csatlakozni, de a Zarándoknap számtalan más zarándoklata is úgy hiszem, nyitva áll az érdeklődők előtt!
Szt. Jakab Út 07.10.
Neszmély - Római Part
Megérkeztem, Budapest, Római Part.Igazából ilyenkor az ember vagy nagyon sokat ír, vagy semmit. Úgyhogy én szépen sorban, Lébénytől indulva, végigfotóztam Nektek az összes hidat, ami alatt az elmúlt héten áteveztem. (Na jó, kakukktojásként belekeveredett egy zsilip is!) Úgyis sokat gondolkodtam a hidakon, persze nem az építészeti műtárgy értelemben...
A végén lesz egy bónusz fotó is, mert megérdemli!
Jó volt Veletek, köszönöm, hogy kísértetek!
Szt. Jakab Út 07.09.
Lébény - Neszmély
Igazából mindig kérdés volt számomra, hogy valaki megjárja, mondjuk a Caminót, zarándokol egy hónapon át, aztán másnap fel kell szállnia a vonatra/buszra/repülőre. Az azért kemény lehet.Három éve engem is autóval hoztak haza Lébényből. Idén úgy döntöttem, hogy visszafelé is evezek.
Kora reggel a Rábcán indultam. Akkora folyócska, hogyha egy fickósabb kedvű horgász nagyot dob, a túlparti fűzfába akad bele.
Aztán jött a Mosoni-Duna. Ínségesebb országokban már nemzeti folyó is lehetne.
Majd a Nagy-Duna, ahogy ismerjük. És az öt napon át tartó felfelé lapátolásból, a gondolataimból, mindabból, amit ez a zarándoklat hozott, fokozatosan, egyre tágulva, egyre gyorsulva hoz vissza a mindennapjaimba.
A gondolatoknak van idejük leülepedni. Az apróbb sérüléseknek, csípéseknek gyógyulni. (A fáradtság örök...
) És örömmel, várakozással tartok hazafelé, mert szeretem a családomat, szeretem az embereket, akik körében élek, és alapvetően az egész életemet.
) És örömmel, várakozással tartok hazafelé, mert szeretem a családomat, szeretem az embereket, akik körében élek, és alapvetően az egész életemet.Hogy mennyire más dimenziókban él ilyenkor az ember: ma, ahol ebédeltem, a mosdóban volt egy tükör. Rádöbbentem, hogy napok óta nem láttam magam. Mit mondjak? Mintha összegyúrnánk Bear Grylls és Harrison Ford legjobb pillanatait... persze lehet, csak a kalap okozta az illúziót...
Szt. Jakab Út 07.08.
Vének - Lébény
Hát, megérkeztem.Mára is jutott egy fejezet a hogyan gondoskodnak a zarándokokról sorozatból: a lébényi gátőrház közelében sátorozom, beszéltem a Vízügyi Igazgatósággal, mégis tudjanak rólam, ki járkál ott. Nagyon kedvesek voltak, mondták, semmi akadálya. Ma reggel hívott egy fiatal munkatársuk, hogy este ott fog várni, vagy egy szolgálati vizesblokk, a rendelkezésemre áll, hogy rendbe tudjam szedni magam. És ott volt, vidáman, kedvesen... Köszönöm!
Szintén ma reggel hallottam: amikor Jézus meghívta a tanítványait, valamennyi Evangélium név szerint felsorolja őket. Mert név szerint ismerte őket. Ahogy engem is, és Téged is.
Ma a Rábca partján, a Győrsövényházi híd aljában, a Lébényi Gátőrháznál éjszakázom. Holnap elindulok vissza, haza.
Szt. Jakab Út 07.07.
Neszmély - Vének
Ma valahogy nehezen indult, még nem volt dél, és már nagyon éhes voltam. Miután már nem a Dunanyart járom, magad uram, avagy konzerv. No, azt mindig izgalmas megmelegíteni a gázfőzőn, már csak azért is, mert ilyenkor a szélvihar is elmaradhatatlan (ma egész nap küszködtem vele). Szóval, kilátás volt egy amolyan követ gyűjtögetős, guggolós főzőcskézésre. Erre mit látok a következő facsoport után? A kis kerthelyiséget, amit le is fotóztam. Urasan ebédeltem, hála érte annak, aki Izsa határában ezt a garnitúrát összerótta. Még mondja valaki, hogy nem gondoskodnak a zarándokról!Ma 14 órát eveztem, egyórás ebéddel, 50 folyamkilométert jöttem fel, benne a neszmélyi és gönyüi nehezített pályákkal. Szeretek evezni, de ha valaki ilyenre invitálna, gondolkodás nélkül nemet mondanék. Ma valahogy mégis sikerült megcsinálni. Mert ez nem verseny, nem túra, és nem edzés. Zarándoklat, amikor az ember nem egyedül van a hajóban.
(Véneken éjszakázom.)
Szt. Jakab Út 07.06.
Esztergom - Neszmély
Zarándoklat 1: ma elindultam, és hirtelen csend lett. Tulajdonképpen törvényszerű, Esztergom a Dunakanyar felső vége, és a népszerű helyeket ráadásul szombat-vasárnap jártam. Akkor a sok színes, ilyen-olyan hajónak örültem, ahogy húztak felfelé. (És már a SUP is elterjedt a Dunán, újabb eszköz, amivel a vizet lehet járni!) Most pedig a csendnek, hogy tökegyedül vagyok. Jó lenne ezeket az egyensúlyokat elkapni a hétköznapokon is.Zarándoklat 2: aztán észrevettem, hogy meg fogok csúszni az ebéddel. A vízen ez nem olyan egyszerű, mint pl. biciklivel, hogy majd eszem a következő faluban. Ha nincs kaja, akkor nincs. (Kivétel a Dunakanyar). A hely, ahol eddig ettem, már csak elvitelre van nyitva, abban maradtunk, egyre ott vagyok, kettőkor indulnak egy rendezvényre, főzni. 15 km hajtás következett, így is csak kettőre értem oda. Telefonáltam, hogy lemondjam az egészet, erre a főnök kocsiba ült, odajött, és megetetett... Köszönöm, Kálmán!
Zarándoklat 3: tegnap hallott gondolat: hogy állsz Jézussal? Csak egy képed van Róla, vagy személyes kapcsolatod? Jó-rossz képet sokkal egyszerűbb kialakítani, mint személyes kapcsolatot. (Mint mindenki mással is.)
Ma Neszmélyen éjszakázom, holnap lesz a leghosszabb nap.