Esztergomban ücsörgök, szenkvici Palkovics László alispán padján. Nem dicsekvés, csak ténymegállapítás, és egyszerűen azért, mert a kemping területén nem szabad pipázni. Itt viszont még mindig bitangul süt a Nap.Ma azzal a felismeréssel kezdtem, hogy valami nagyon rendben van ebben a világban, ha az ember Visegráddal szemközt evezhet, miközben misét hallgat fülhallgatón. Aztán hamarosan végeszakadt a békés szemlélődésnek, Nagymarostól Zebegényig versenyben voltam a partmenti fákkal, és néha ők győztek. Ez soha nem egy egyszerű szakasz, ráadásul most nagyjából másfél méterrel magasabb a víz, mint volt három éve, amikor utoljára erre jártam.
De most Esztergom, a szeretett városom. A Főiskola meghatározóan szép három (na jó, némi szigorlat és szakdolgozat feladatok okán négy) éve. És egy profán részlet, amit nem tudok feledni, ha az épületet látom: klotyó-panorámában (is) verhetetlen. Az egyikből a Bazilikára van kilátás, az átellenben lévőből pedig a Dunára nyílik kilátás. Talán annyi elég az itt töltött időről, hogy meleg nyári napokon, amikor vizsgáztunk, akkor sem zavart, hogy éppen nem a vízen vagyok... Nincs még egy épület, amiről ez el tudnám mondani...
Tanulva az elmúlt évekből, csak nekiindultam a Szent Jakab Útnak. Persze, terveztem. A táborhelyekre azért odatelefonáltam. Miután 2017-ből már megvoltak a tapasztalatok, ezt azért nem nevezném nagy szervezésnek. De egyébként semmi. Van egy terv, eljutni Lébénybe, a Jakab templomhoz és vissza. De úgy sikerül (vagy nem), ahogy az Égiek akarják. Nincs más terv, nem volt felkészülés, nem voltak teleírt papírok. Nincs időjárásjelentés. Ugyanis azt vettem észre, hogy - nem tudok kibújni a bőrömből - már ezt is sportként, projektként fogtam fel. Pedig ez zarándoklat.
Mármost, tegnap megvolt ez a hód koma, láttam befelé húzni, aztán menetrendszerűen alábukott. Ellenben kissé feljebb, a nagy fánál, ahol fordulni szoktam, a vízbe lógó gyökerek között megpillantottam Hód 2.0-át! Ücsörgött úgy derékig a vízben, és majszolgatott valamit. Megálltam, figyeltem, nem zavartatta magát. Szerencsétlenkedtem a vízhatlan tokban a hajóra kötött telefonommal, hogy megörökítsem, ez ellen sem volt kifogása. Úgy látszik, fotogénnek érezte magát tegnap este.
Szeptember 25-én
Tegnap megjártuk az idei 1Úton Nepomuki Szt. János Vízi Zarándoklatot Karvától Esztergomig. Eleve nagy öröm volt, hogy Fehér Anna nővér segítségével, már négy fiatalember tartott velünk a Vakok Batthyány László Katolikus Otthonából: a két Tamás, Dávid és Zoli. Aztán tovább fokozta a hangulatot, hogy majdnem kétszerannyaian voltunk, mint tavaly: tegnap már négy hajóval mentünk, tizennégyen, illetve ketten vállalták, hogy autóval kísérnek minket a parton. És ha szabad kicsit hazabeszélni, már az Óbudai Alpha is dupla létszámmal képviseltette magát!
